A mai napig emlékszem, hogy egy ovistársamnál, a nővére szőnyegén hasalva, tátott szájjal bámultam videólejátszón a Titkok kamráját. Évekig ez volt az egyetlen rész amit láttam, mivel a környezetemben élő felnőttek szerint csak egy ijesztő, horrorisztikus mese volt, ami köré túl nagy felhajtást csináltak. Az első Harry Potter könyv kiadásakor még éppen csak 3 éves voltam. Nem is hallottam a sorozatról egészen a film adaptációkig. Elsős koromban a legtöbb kisfiú Harrynek öltözött farsangkor és mindenki varázsigéket tanult. Az én agyam egy kis szobájában is ott motoszkáltak a képek arról az estéről mikor láttam egy epizódot, de minden erőmmel igyekeztem letagadni, hogy egy kicsit is érdekel. Természetesen hangot is adtam a nemtetszésemnek, mikor 13 éves kamaszként néptánc próba szünetében, egy hétfő este, megláttam az egyik kötetet egy 16 éves ismerősöm kezében.

-Te jó ég, Réka! Komolyan Harry Pottert olvasol? De gáz vagy. Ez a könyv nagyon ciki. Gyerekeknek való, meg idiótaság is.-próbáltam nagyon beégetni, de a lány csak unottan felpillantott a lapok mögül és azt kérdezte.

-Miért Marcsika? Olvastad már?-erre teljesen megrökönyödtem.

-Mi? Isten ments. Nem olvasok ilyen baromságokat.

-Akkor olvass el csak egy fejezetet és utána nyugodtan szólj be, hogy gáz vagyok, meg a könyv is baromság.

Így hát, másnap az első utam a könyvtárba vezetett, és fel is csaptam a Bölcsek kövét reggel az iskolában. Nekem ugyan senki ne mondja, hogy alaptalanul minősítek valamit.

De nem tudtam megállni az első fejezetnél. Korábban ilyen nem történt. Elolvastam egy regényt egyetlen nap alatt. Szerdán már futottam is a következő kötetekért és a 7 részt mindössze két hét alatt kivégeztem.

Ez az egyetlen szemtelen, bunkó kis beszólásom, amivel egy korban és intelligenciában is felettem álló társamat meg akartam alázni, oda vezetett, hogy attól kezdve lavinaként ömlöttek át rajtam a könyvek. Minden áldott szünetben, ahogy kicsengettek előkaptam a padomból valamit és hevesen olvastam. Gimnazistaként kicsit fordult a kocka. Az első padból az utolsóba kerültem és szünetben beszélgettem, kimentem, órákon pedig az ölembe helyezett irodalmi művel múlattam az időt.

A Harry Potter egy olyan kis golyóbis a gyűjteményben, ami néhány másiknál jobban csillog, ha a nap felé tartom, hisz fontos állomás volt az irodalmi fejlődésemben, és azóta is többször elolvastam, nem csak magyarul.

Épp ilyen kedves a szívemnek Antoine de Saint-Exupéry Kishercege, amit a nővérem olvasott nekem a kórházban a mandulaműtétem után, vagy Jókai Egy az Istene, amit apukám gyerekként minden nyáron a verandán ülve bújt.

Olvasni érdemes, mert nem csak csodás, vagy éppen ijesztő dolgokon megy át az ember a fantázia birodalmában. Mindeközben stimulálja az agysejtjeit, fejleszti a szókincsét és a képzelőerejét, kreativitását.

Mivel nyelvszakon tanulok, ha akarok, ha nem, muszáj néha idegennyelven is olvasnom és meg kell valljam, ezt eleinte egyáltalán nem élveztem. Mi a jó abban, ha három szavanként megállsz, szótárazol, jegyzetelsz? De valahogy, gyakorlatilag észrevétlenül, csupán pár kínkeserves kötet után ezt is sikerült élveznem. Jelenleg épp Gracia Burnham amerikai misszionárius és Dean Merrill író közös munkáját, a To Fly Again-t (Ismét szárnyalni) olvasom és alig tudom letenni. Már nem azért tartok szövegkiemelőt a borító szélére csipeszelve, hogy az idegen szavakat aláhúzzam, hanem, hogy a lényeges információkat és tanításokat jelöljem.

Hasonlóan kellemes élmény volt a mostanság igen népszerű Fault in Our Stars (Csillagainkban a hiba) John Green-től, illetve  Daniel Keyes Flowers for Algernon (Virágot Algernonnak) című munkája is. Ez utóbbit már csak azért is megéri az eredeti nyelven elolvasni, mert a napló jellegű bejegyzések egy beteg férfi fejlődését, majd visszaesését vázolják előttünk. Ugyan a magyar fordítás is roppant kifejező, de egészen más jellegű nyelvtani- és beszédhibákat alkalmaz a fordító, mint Keyes, így nagyban változik majd benyomásunk a karakterről.

Azt már kijelentettük, hogy olvasni érdemes, arra is fény derült, engem mi buzdított a könyvek szeretetére. A kérdés csak az, ti miben látjátok magatokat? Egy krimiben, vérfagyasztó gyilkosságok és lecsúszott skandináv nyomozók gyűrűjében, vagy egy austen-i lányregény virágoskertjében hintázva és a nagy Ő-ről ábrándozva. Legyen bármelyik, ne korlátozzátok be magatokat. Merjetek új műfajokhoz nyúlni, olyat is elolvasni, amire korábban nem is gondoltatok. Az olvasással szellemileg és lelkileg is egészségesebbé válhatunk, nem csak mi, de a világunk is.

Olvass és gondolkodj! Olvass és élvezz! Olvass és érezz!