Annak idején, amikor érettségiztem- nem is volt túl régen-, borzasztó nehezen vettem rá magam a tanulásra. Sosem voltam egy magolós fajta. Utólag már persze bánom, hogy gimnáziumi éveim alatt nem tanultam eleget, ezért nem tudnám álmomból felriadva elsorolni az Árpád-házi királyokat, vagy Tatjana levelét szóról-szóra felidézni, de hiszem, hogy az ember felnőtt fejjel is bármibe belevághat.
Most viszont néhány olyan hasznos tippet szeretnék megosztani veletek, amik számomra ( a nemtanulás ellenére is) hasznosak voltak középiskolai tanulmányaim során.
Azt elöljáróban elmondom, hogy aki matekban akar jeleskedni az még most üljön neki, vagy aludjon tankönyvvel a párnája alatt, mert arra sajnos még én sem találtam egyszerűsített megoldást, így elsősorban annak válhat hasznára a cikk, aki valamilyen humán tárgyra való felkészülésben akadt meg, vagy csak szeretné kicsit hasznossá tenni a pihenéssel töltött perceit is.
Még általános iskolás koromban olvastam egy regényt, ami végigkísért egészen felsőfokú tanulmányaim kapujáig. A könyv Sandra Gulland: A Napkirály szeretője (The Misstress of the Sun) című romantikus, történelmi jellegű, szórakoztató irodalmi morzsája volt. A cselekmény történelmileg hiteles, valóban élő karaktereket vázol fel és helyezi őket izgalmas háttérbe, de ez most szempontunkból kevéssé lényeges. Az írónő olyan alapossággal vázolta fel a XVII. századi francia udvar felépítését, hogy miután elolvastam, én minden lehetséges történelem, irodalom, vagy éppen ének-zene témazárónál arra támaszkodtam. Ha a Napkirály életéről, személyének történelmi jelentőségéről, vagy szokásairól kaptam kérdést, egyszer sem kellett a töri könyvbe lapoznom, garantáltan ötöst kaptam. Ugyanígy, legyen szó Moliére színházáról, vagy a francia udvarban megforduló zeneszerzőkről, mindig volt hova nyúlnom. Természetesen, ezt annak is köszönhettem, hogy a könyv arra sarkallt, hogy még közvetlenül az elolvasását követően, kicsit jobban elmélyedjek XIV. Lajos uralkodásában. Így nem csak azáltal tanultam, és tehetitek ti is, hogy elolvastam egy kellemes regényt, de mivel izgatta a kíváncsiságomat, 13 évesen hajlandó voltam beleásni magam egy nagy adag francia történelembe, noha "semmi szükségem nem volt rá", abban a percben legalábbis.
Amire tehát a figyelmeteket szeretném felhívni, az az, hogy nem csupán a tankönyveink száraz lapjairól, de más, populárisnak tekintett forrásokból is szerezhettek tudást, akár csak kiegészítésképpen is, hogy megtörjétek az egyhangú tanulási technikákat.
Talán elsőre unalmasan hangzik, de menjetek be egy könyvtárba és ha szerettek olvasni, keressetek olyan könnyű irodalmat, ami a tanulmányaitokhoz valamilyen módon kapcsolható. Egy történelmi regény, vagy akár film is kikapcsol, ugyanakkor szellemi táplálékot is nyújt. Akár elkezdhettek egy sorozatot is, ami már önmagában a nyelvtudást is fejleszti, ha eredeti nyelven, felirattal, vagy anélkül nézitek. Az Uralkodónő (Reign), például Mária skót királynő fiatal éveit helyezi kicsit modern környezetbe, de a fantasztikumot leszámítva rengeteg hasznos információval van átitatva. Temérdek film készült például Boleyn Anna és VIII. Henrik brit uralkodó szerelméről is, amik, ha néhol ugyan kissé színezve, de élvezetesen, könnyen érthetővé teszik az eseményeket, és minimum a neveket és a kronológiát el tudjátok sajátítani belőlük. Az antik kultúra pedig olyan univerzális, hogy nem kell sokáig kutatni a polcokon, egy klasszikus, mint a Quo vadis, Henryk Sienkiewicz tollából, vagy a Spartacus, Howard Fasttől, amik szintén szorosan kötődnek az érettségi tételekhez, nem csak izgalmasak, de rendkívül korhűek. A Trója pedig nem csak Brad Pittnek hozhat sikert, de nektek is, ha éppen az Íliászt húzzátok ki. :)
Sok sikert a felkészülésben!
