Ahoy kedveseim!

Egy rövid helyzetjelentéssel jelentkezem.

Az elmúlt héten végre leszámoltam Corvinus-os munkámmal, pénteken már nem is dolgoztam, ma-hétfőn- pedig már új helyen dolgozom. Azt azért hadd mondjam el, hogy ekkora ajándékként munka még embernek ölébe nem hullott. Nem is értem, hogy lehet bizonyos személyekben akkora szeretet, amit felém tanusítottak, mikor felajánlották ezt a lehetőséget. Nagyon hálás vagyok és a tiszta szeretetet érzem.

Így várhatóan rengeteg időm lesz, így igyekszem sokat olvasni, tanulni, irkálni ezt a kis blogcsit.

Múlt héten kezdtem el a böjtöt is, amint páran tudjátok, az elmúlt években igyekszem tartani a Hamvazó szerda és Húsvét közti időszakot.

Nálam ez nagyjából abból áll-a praktikus részét tekintve-, hogy húst nem eszem (idén vasárnaponként fogok), halat maximum heti egyszer, ha úgy érzem kell, igyekszem nem nasizni, csokizni, maximum vasárnap, illetve a kávéval is megpróbálok leállni. Töröltem az Instagramot, Twittert, TikTokot a telefonomról. Youtubeot és Facebookot korlátozottan használok.

Lelkileg már most úgy érzem nagyon jó az egész, több időt töltök Istennel, Bibliaolvasással, önfejlesztéssel.

Ami még nekem nagyon izgi, hogy tegnap volt az első vasárnap, hogy a pesti gyülekezetemben vettem Úrvacsorát. Tudom, ez nem olyan hű de nagy szám, de engem nagyon nagyon meghatott az egész. Picit be is könnyeztem utána. Eddig sosem voltam ott hónap első vasárnapján és a lelkész úr szavai, az egésznek a jelentősége nagyon szépen a szívemre simult.

Istentisztelet után leültünk beszélgetni mokszánimmel és számonimmel (lelkészúr és felesége koreai megszólítása, ezentúl szerintem így fogok rájuk hivatkozni, mert nekem egyszerűbb, ti meg okuljatok) az önkéntességről, meg sok minden másról is.

Amit olyan sok embernek nem meséltem, hogy felmerült a múlt héten, hogy Peruba menjek Korea helyett. Enyhén szólva kissé megborított az egész koncepció. El kellett telnie pár napnak, hogy tisztázzam magamban az egészet és így tudjak mokszánimmel beszélgetni, de végül nagyon pozitív hangvételű volt az egész.

Nem akarok most lelkimélységekbe menni, hogy miért volt ez nekem nagy harc és hogyan leltem benne végül békét, a lényeg annyi, hogy ez csak egy epizód volt, de lényeges állomása a lelki utamnak.

Jelen álláspont szerint az összesen 4 önkéntes 2 felé fog oszlani, és ketten Busanba, ketten pedig Csondzsuba fogunk menni. Egy lány, csak januárban csatlakozna hozzánk fél évre, így valójában hárman fogunk menni, közülünk is van, aki még kicsit kérdéses, mert megpályázott egy ösztöndíjat.

Na mindegy, lényeg a lényeg, semmi sem végleges még, de a legvalószínűbb, hogy én Csondzsuba megyek a Lincoln House School-ban fogok angolt tanítani végig. Ez egy a misszió által üzemeltetett intézmény, mely nagy hangsúlyt fektet az énközpontúságot mellőző, keresztény értékrendű vezetők kinevelésére. Nagy kihívásnak érzem, mert ugyan nagyon szeretek egy-egy embernek angolt tanítani, nem véletlenül nem lettem pedagógus, úgyhogy szuper izgatott vagyok. Egy picit csak attól félek, hogy, míg Busan Dél-Korea második legnagyobb, roppant pezsgő városa, addig Csondzsu pár éve megkapta a 'Lassú város' díjat.. Ez amúgy egy király dolog, mert az emberi kapcsolatokra sokkal nagyobb hangsúlyt fektet, de azért remélem nem fanyalodom rá, hogy esténként a parkban bámuljam a holdat és zoknit kössek. :D

Illetve a csondzsu-i számonim állítólag elég mogorva és szigorú. Én meg egy pici nyuszi vagyok lelkemben, úgyhogy félek tőle, így látatlanban is. Aztán lehet, hogy legjobb barinők leszünk, who knows? :D

Ha Busanba mennék, akkor valószínűleg inkább a központban segédkeznék többet, és az evangélizációs munkán, a hétköznapi feladatok ellátásán lenne nagyobb hangsúly.

Bármelyik lesz is, én örömmel várom! :)

Kinéztem melyik egészségbiztosítást fogom megkötni, reménykedem, hogy a korona vírus miatt majd lezuhannak a repülőjegy árak, beszéltem a konzulátussal a gyógyszerek beviteléről, úgyhogy már tényleg csak meg kéne vennem. :D

Mostanában valahogy, bármilyen nehéz helyzeteket szül is az élet, vagy akármilyen szomorú események következnek be, mindig olyan csodálatos módon oldódik meg minden, hogy olyan a mesében sincs. Óriási kegyelemben vagyok...

Hiányozni fog sok minden. Pedig nekem szinte sosem hiányzik senki és semmi.

Naaa midnegy.Marcsi is out.