2005-ös kutatások alapján a kereszténység 2 milliárd követőjével a világ legelterjedtebb vallása. Noha kiterjedt missziós munkák folynak szerte a világban, a Föld népességéhez viszonyítva a keresztények száma folyamatosan csökkenőben van. Amíg a Föld lakossága évente kb. 1,25%, addig a kereszténység csak 1,12%-kal növekszik az iszlám 1,76%-os növekedésével szemben.

Szóval, azt azért nem állíthatjuk, hogy hívőnek lenni ezen adatok alapján menő volna. De mit is jelent a menőség? Mitől lesz valaki népszerű, közkedvelt? Ha vesz egy méregdrága telefont, vagy ha szerepel a tvben? Ha az emberek tisztelik, szeretik?

Ez utóbbiakat nem mindig mondhatjuk el a kereszténységről. Sokak mártírhalált halnak egyes országokban a hitükért, máshol pedig kiközösítik őket az osztályukban, a munkahelyükön. Ugyanakkor sokak számára szimpatikus a karitatív, szociális érzékenységgel való ténykedésük.

Mégis, valljuk be, ki az, aki szívesen csatlakozna egy csoporthoz, miután azzal reklámozzák magukat, hogy ha velünk tartasz, szenvedni fogsz és sokan utálnak majd? Ugyanis a Bibliában Jézus ezt jósolja a mindenkori tanítványainak, többek között János evangéliumának 15. részében is.

Mégis rengeteg ember, köztük sok fiatal választja a kereszténység valamilyen formáját.

Én, mint protestáns egyetemista az évek során észrevettem, hogy több "változata" van a kereszténység gyakorlásának.

Vannak, akik csak a maguk módján hisznek. Ők már túl vannak azon, hogy talán van valami, amit nem neveznek Istennek és bizonyos bibliai tanokat el is hisznek, de inkább csak keresők. Nem egy ilyen embert ismerek. Otthon néha olvassák a Szentírást, imádkoznak is, de legtöbben annyira viszolyognak a szervezett vallástól, hogy a karácsonyi alkalmakon kívül messziről elkerülik a templomokat és undorral, vagy megvetéssel tekintenek a papokra, szenteskedő gyülekezeti tagokra, hiszen átlátnak rajtuk. Ezért nem is tudnám okolni őket. Valamennyien annyi rossz tapasztalaton mentek már át, amiket egyszerűen nem tudnak azonosítani Jézus filozófiájával. Miért molesztál egy pap egy gyereket? Miért öltözik talpig Gucciba a karvezető? Minek énekelnek fanatikus módjára a fiatalok péntek estéken zsoltárokat, ahelyett, hogy inkább élveznék az életet?

Mennyi, mennyi idő lenne ezekre válaszolni, de ez semmiképp sem az én tisztem. Egyébként is, most csak kategorizálunk.

A következő egy igen nagy ugrás lesz. Külső szemlélőnek a további csoportok közt már talán nem is lesz különbség, de egy gyakorlott szemű, gyülekezetbe járó ember pontosan tudja majd miről is beszélek.

Mikor 15 évesen úgy döntöttem megkeresztelkedem és a keresztény tanokhoz ragaszkodva fogok élni, még teljesen komolyan, inkább mereven be is tartottam minden "szabályt", de ahogy múlt az idő egyre kevésbé élveztem. Ugyanúgy vágytam bulizni, mint a kortársaim, csakhogy ezt mindig letagadtam. Aztán gimnázium után már semmi sem tartott vissza, élhettem a "liberális keresztény fiatalok" mindennapjait. Ugyanis pontosan ebbe a kategóriába érkezünk most. Ők azok, akik kissé másnaposan beülnek vasárnap a templom padokba, gyakran szégyellik is magukat és sokszor fogadkoznak, hogy ezt ők soha többé, nem lesz több cigi, nem lesz több buli, se fű, se pia, de legfeljebb egy hónap és ugyanott folytatják. Aztán persze nagyon szépen ki tudják magukat magyarázni a dologból a saját lelkiismeretüknek, hiszen ezek a fiatalok szinte kivétel nélkül valóban megtért hívő emberek és Isten Lelke forszírozná őket a jobb és teljesebb életre, de valahogy a nagy csetlésből botlásból nehezen tudnak döntést hozni. És pontosan ez a baj. Keresik az arany középutat, kiskapukat, és langyos vízként borzasztó unalmasak és eltévedtek. És ezt mondhatom magamra is, mert kicsit több mint fél évvel ezelőttig én sem láttam át, hogy lehet ennél értelmesebb életem is. Vagy légy hideg, vagy légy forró, de langyos semmiképp se, mert annak nem sok haszna van.

Ahelyett, hogy próbálod megfejteni, vajon a "ne paráználkodj" parancsolat mire is vonatkozik ma, a XXI. században, inkább élj tiszta életet. És ezt te is tudod, mit jelent barátom, ha már eddig eljutottál. Hogy mit jelent a "ne csalj"? Csak annyit, hogy a puskázás egy zh-nál, vagy egy kis elszámlázás az adóban ugyanúgy baj. A "ne kívánd felebarátod..." cuccait pedig.. Nos, ha tetszik egy lány, vagy fiú, akinek történetesen külföldön él a párja, még nem jogosít fel rá, hogy te lecsapd a kezéről, míg nincs itthon. És a szüleid, bánjanak veled akárhogy is, mégis a szüleid. Ha megaláztak, fizikálisan, vagy lelkileg bántottak, akkor is törekedned kell arra, hogy szeresd és tiszteld őket, vagy legalábbis megbocsáss nekik. A szeretet rengeteg mindenre gyógyír.

De ez már az utolsó kategória küszöbe, akik valóban, Istenért élő, fénylő hitű keresztények. Nem csak azért ikszelik be a népszámláláskor, hogy mi a vallásuk, mert meg lettek keresztelve, nem csak azért állnak fel Úrvacsorát venni, hogy a gyülekezet nehogy megtudja, hogy gáz van velük és nem csak azért tartják be a szabályokat, mert félnek a következményektől. A kereszténység és Jézusban való bizalom, épp az ellenkezőjéről, a teljes és tökéletes szabadságról szól. Van, aki ezt már 5 évesen, más 22 évesen, megint más 97 évesen érti meg. Nem kell attól félned, hogyha elmész egy koncertre és megiszol 3 sört, Isten majd kénköves ménkűt vág beléd, nem kell eloldalognod a munkatársaiddal való beszélgetés elől, míg ők ebédszünetben elszívnak egy cigit és talán megejtenek egy-két poént a károdra. Csak szeretned kell mindenkit, kedvesen fordulni másokhoz, ítélkezés nélkül. És megtalálni azt az egy igazán fontos célt, ami a halálodon túl is számítani fog. Istent.

Történjen ezekkel az emberekkel bármi. Ha évekig olyasmit tanulnak az egyetemen, ami nem érdekli őket, ha elvesztik egy családtagjukat, vagy az állásukat, akkor is tudni fogják, mi az ami igazán fontos. Ők már túl vannak azon, mi a menő és mi nem. Mert akkor is olvassák a Bibliájukat a villamoson, ha megbámulják őket, akkor sem fekszenek le senkivel házasság előtt, ha ezért minden ismerősük hülyének nézi őket és akkor is felvállalják a hitüket, ha az életükről van szó.

Hívőnek lenni nem menő. De az életben sehova sem fogunk jutni, hogyha csak ezt tartjuk szem előtt.